A foglalkozásainkon mindig nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a gyerekek minél többet beszélgessenek. Hosszú évek tapasztalata sajnos az, hogy egyre kevésbé szeretnek megnyilvánulni szóban és egyre nehezebben fejezik ki magukat. A családok is rohanó életüket élik, így ott is kevesebb idő jut beszélgetésekre. A foglalkozásokat ezért úgy építjük fel, hogy szóbeli mesélés, beszélgetés, vita, megbeszélés, érvelés stb legyen a meghatározó. Régen családokban a generációk együttélése lehetővé tette otthon mindezt. Be kell azonban segíteni a családoknak a gyerekek megfelelő fejlődésének érdekében. Szerencsére, bár néha kissé bátortalanul, de pozitívan állnak hozzá mindehhez a gyerekek. Nagyon érdekes és tanulságos beszélgetések alakulnak ki a foglalkozások előrehaladtával.

Foglalkozunk azzal is, hogy a későbbiekben egy felvételi elbeszélgetésen, akár iskolain, akár munkahelyin hogyan kell viselkedni, hogyan lehet határozottan, magabiztosan beszélgetést folytatni.

„Senki nem születik magányosnak.” Vitaindító mondattal kezdtünk két foglalkozást is márciusban.

Az emberek magukban pontosan tudják, mit kellene csinálniuk, hol hibáznak, mi a vétkük, sőt még azt is, mi a megoldás a társas kapcsolatokban.

Felnőttek élethelyzetének bemutatásával cseréltünk gondolatokat ebben a témakörben.